Nem érdeke

Olvasom az Index cikkét a belgrádi zavargásokról, végül is nem túl meglepő, esetleg a sportolók és filmrendezők szerepvállalásának ecsetelésénél kaphatja fel a fejét a naív gerle, de hát ilyet évtizede produkálnak nálunk is a különféle polgári foglalkozások prominens képviselői, elvégre mifelénk is attól lesz csak igazán szép és becses egy-egy ideológiai aranymorzsa, ha ahhoz egy tévébemondó, színész, zenész vagy kiöregedett bajnok már hozzádörgölőzött itt-ott. Tegyük hozzá, legtöbbször teljesen ellehetetlenítve magát ezzel, de úgy látszik, a nagy pillanat varázsa még a becsületben [bár ez viszonylagos, ugye] megőszült, mindkét szekértábor által tisztelt polgártársainkat is képes a cirkusz porondjára állítani.

Olvasom tovább a cikket, amely többször is hangsúlyozza, hogy a szerb rendfenntartó erőknek nem volt sietős megakadályozni egy-két nagykövetség felgyújtását. Ehhez képest a tévéostrom smafu (vagy csak hozzászoktunk a gondolathoz). Mondjuk amerikai nagykövetségeket felgyújtani, híjj, az már nem a sima kukaborogatós-hazaárulózós kategória, ez inkább a déhogy vák áz, instállom, vákmerő-féle történet keretei közé illik, és előbb-utóbb retorziókat szokott maga után vonni, amolyan fülönfogásos-földönhúzásos-megtorlásosat.

De a lényeg, ami kiverte nálam a biztosítékot, az a külügyminisztériumi szóvivőnk nyilatkozata volt. Hogyaszondja, először is: "Magyarország már néhány nappal ezelőtt kérte, hogy erősítsék meg a belgrádi magyar nagykövetség védelmét a helyi hatóságok, így most már két rendőr vigyáz a diplomáciai képviseletre." (kiemelés tőlem)

Az jó. Kezdem úgy érezni, hogy a provinciális viszonyainkat kicikiző viccek egyre közelebb kerülnek a valósághoz, sőt, erős a gyanúm, hogy ezekben a főleg az átkosban született anekdotákban inkább a kegyetlen valóságot szelídítettük viccé, hogy legalább sírva röhöghessünk azon, amit az agyunk amúgy nem lenne képes feldogozni.

Miért születnek ezek a nyilatkozatok? Sajnos valószínűleg azért, mert nyilatkozni kell. Legalábbis úgy gondolják a minisztériumban, hogy a nép elvárja ezt tőlük. Nosza, nyilatkozzunk. De valami megnyugtató hülyeséget, még véletlenül se beszéljünk veszélyről, nehogy elemezzük a kialakult helyzetet, mondjunk jó hosszú, diplomatikus mondatokat, hogy az az egy-két idegesebb magyar polgár nyugodtan visszakapcsolhasson a kereskedelmi csatornára, bámulni valami nála is hülyébb, szerencsétlen páriát. Minek ebbe egyáltalán belekezdeni? Ezek komolyan azt hiszik, hogy ha nem nyilatkozna senki, a fél ország kimenne tüntetni a külügy elé?

De a feketeleves még csak most jön. "Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy a vajdasági magyarokat érheti-e inzultus a napokban, Szelestey Lajos elmondta: abból kell kiindulni, a szerb kormánynak nem érdeke, hogy akár a nemzetiségek, akár a diplomáciai képviseletek ellen "túlzott méretű" támadások induljanak, mert az rontaná az ország helyzetét az Európába vezető úton." (kiemelés tőlem)

Hogy mi van?

Nem viccelek, az agyam erre leállt. Lehet, hogy valójában ez is lenne ezeknek a nyilatkozatoknak a célja? Addig bombázni tökéletes értelmetlenséggel és logikátlansággal az agyat, amíg az sírva könyörög a Budapest tévéért? Magamhoz térve már üvöltöttem a hülyeség ilyen szintű megnyilvánulásától. Nem érdeke neki, értem én. Arról most ne is beszéljünk, hogy a kormány a karhatalommal karöltve ropta a táncot a tüntetőkkel, ezt hagyjuk is ki, csak egyetlen kérdést tegyünk fel. Mióta számít bármit egy kapucnis-molotovos tüntetőnek, hogy az ő szeretett hazája kormányának mi az érdeke? Pont ez fogja érdekelni, pont a jó modorra fog figyelni, hogy a CNN nézői ne ostoba, balkáni állatnak nézzék az összes szerbet, amikor ő éppen jogosan gyújtogat, kukát vagy követséget, ez most lényegtelen. Mintha egy kormány érdeke valaha is befolyásolta volna egy félmilliós tömeg reakcióit. Szóval megnyugodhatunk, ha Szerbia érdeke az udvarias, européer magatartás, akkor az, amit a képernyőn látunk, csupán tévedésből került a hírekbe, nyilván egy történelmi film forgatását láhattuk. A kamerák különben is csúsztatnak, nem is molotov-koktélokkal dobálóztak a fiatalok, és nem is követségre, csupán gyertyával a kezükben énekeltek albán gyermekdalokat Koszovó függetlensége alkalmából, majd szimbolikusan elégettek egy babaházat, a nemzet nagykorúsága jeleként.

Túlzott méretű. Aha. Egész pontosan mihez képest? Milyen lenne az elégséges méretű gyújtogatás, vagy az alulméretezett pofon? Esetleg egy optimális lopás, rablás? Tehát ugyan minden létező indulat elszabadult, de mi itt Magyarországon nem esünk kétségbe egy kis utcai harctól, hanem a szóban forgó, feltüzelt tömeg józan eszére és úriemberségére apellálunk.

Félreértés ne essék, nem kívánom megjósolni a további eseményeket Szerbiában. Egyedül a nyilatkozat információtartalma (nulla) és stílusa (szedatív) zavar, de az rohadtul. Nem tudom, mi kellene ahhoz Európának ebben a távoli szögletében, hogy végre nagykorúnak tekintsük egymást, és arról beszéljünk végre, ami van. A tiszta beszéd a lehető legritkább dolog ebben az országban, legyen szó baráti eszmecseréről, családi vitáról, vagy politikai kampányról. Se szükség, se igény nincsen rá.