Falcsik Mari
Ezt elviszem
engem itt ez a jól berendezett
dús és arányos óra érdekelt
az amikor az este obligát
kellékeiből szépen összeállt:
előbb szűnik az ember csapta nesz
aztán a madárhang is ritka lesz
s míg az ég benne megnézi magát
a víz felszíne kék üvegre vált
elsimul rajta mint a könnyű lakk
felhőkről visszahullt nyugati nap
fátyol bodor füst - ami szerte volt
a szél mindent egy helyre összehord
s mikor e kelme összes rétegét
egymásra hajtja: megjön a sötét
és föltámadnak más újabb zajok
lármáznak harsány éji állatok
a híg sötétben szellő szöszmötöl
párás légáram simogat: gyötör
a szabadság nedves üde szaga
lehetne ez utolsó éjszaka
kiült a vízre táncos lámpasor
mint csillagképek a felhők alól
s a főműsor mint egy hónapja volt
a nagy vajákos jön a telihold
ma még teljében: fénye szétszalad
a kerti fűben nyír és nyár alatt
ma még teljében holnap fogyni kezd
én meg pakolni kezdek így megy ez
újabb halál egy újabb kezdetig
nyír és nyár állnak lombjuk rezgetik
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése