Baszd meg a porszívódat

Fogyasztó vagyok, nem szégyellem, méghozzá a hálás fajtából, aki hajlandó többet is fizetni, ha vélt vagy valós többletet kap a plusz kiadásért cserébe. Rühellem a gagyi és a fusi minden formáját. A sznobtól csak az különböztet meg, hogy én élvezetből veszem meg a jó bort, a sznob meg azért, mert drága. És nem reklámozom, mennyibe került, nem is nyafogok miatta, kellett és kész. Máskülönben egészen hasonlítunk.

Ebből adódik, hogy szeretem, ha van választék. Szeretem, ha az áruról van információ, ha gyorsan és kényelmesen lehet vásárolni, ha megvehetem hétvégén, ha megvehetem éjszaka, ha fizethetek kártyával, és ha kinyalják a seggemet azért, mert náluk vásároltam.

Ennyit az álmaimról, most pedig lássuk a balkáni viszonyokat, melyekből tanulva körültekintően tájékozódom, mielőtt elzarándokolnék egy üzletbe.

Vasárnap arra ébredtem, hogy szoftvert szeretnék venni. Játékot, méghozzá eredetiben. Ez azért is jó érzés, mert tudhatom, hogy ezzel aznap nagyjából egyedül vagyok, tekintve a magyar szoftverkalózkodási mutatókat, míg például a mosdóba hugyozás érzését többszázezer honfitársammal oszthatnám meg, ezért nem is teszem.

Eredeti játékot venni jó, több okból is, szép, illatos, jár hozzá támogatás, megbízható. [Mondjuk a magyar (?) kézikönyveket kihagynám, olyan penetráns tud lenni a fordítás, már ha annak lehet nevezni, amit valami igénytelen, stupid másodéves főiskolás rokonnal csináltatott a forgalmazó, de ez legyen egy másik poszt témája.]

Tehát célba vettem a legközelebbi plázát, tudván, hogy az 576Kb nevű cégnek ott figyel egy üzlete. Az 576 jellemzően drágább szokott lenni 1-2 ezer forinttal, de a boltjai a város stratégiai pontjain helyezkednek el, van választék, van honlapjuk, mi kell még? Természetesen már egy hete szemeztem a játékkal a cég honlapján, meggyőződve arról, hogy kapható. Magamban még egy pirospontot is kiosztottam nekik, hiszen más üzletek honlapjain nem láttam a szoftvert.

Bemegy bolt, kér CD. Eladó fiúka közli, hogy a' nincs, még nem is volt, nááluk majd szeptember elején esetleg. Közben éppcsak rám pillant, mer' a montitor szebb meg jobb. Mondom, hogy ez nem lesz jó, mert a neten láttam, hogy már jó ideje kapható. Kölök türelmetlenül közbevág, hogy az lehet, de nááluk csak szeptember végén. A monitorról most már le sem veszi a szemét. Elképedve a szolgálatkészségén pontosítom, hogy az ő honlapjukról beszélek. Akkor is nááluk csak szeptember végén. Jó napom volt, nem akartam elrontani, ezért csak sarkon fordultam, és kisétáltam. Nem tudom, mit csinálhatott a kicsi fiú, amiben megzavartam, de a türelmetlensége arra engedett következtetni, hogy valami nagyon fontosat bámulhatott a monitoron, gondolom, a cég honlapját memorizálta, hogy azonnal válaszolhasson a vevők kérdéseire. Legalább egy kibaszott elnézést elvártam volna a félretájékoztatásért. Mondhatta volna, hogy elfogyott, vagy hogy tévedésből van a honlapon, de nem, a kis szarházi hozzászokott, hogy a haverjai körében ő tud mindent a legjobban.

Jól van, geek cimborám, gondoltam magamban, nincs veszve minden, van egy Saturn is az épületben, egy kört megér. Természetesen kapható volt a szoftver. Ha már ott voltam, kicsit körülnéztem a filmeknél is, és négy DVD-t gyűjtöttem össze, amiből kettőről úgy tudtam, hogy itthon nem kapható. Otthagytam 18 rugót, és örültem, mert ár alatt sikerült hozzájutnom minden darabhoz.

Legközelebb nem futok felesleges köröket, mert az én időm is kurva drága, nemcsak az eladóé. Az ilyen esetek miatt kezd az ember már akkor gyanakodni, amikor a vásárlás még csak kéjes gondolatként motoszkál a fejében, mert nem hihetek a honlapnak, nem hihetek az eladónak. Ha mégis betévednék az 576-ba, úgy kezdem majd, mint a nyuszika: Tudod mit, róka? Baszd meg a szoftveredet!