Rom

Álljon itt egy idézet Kukorelly Endre: Rom. A komonizmus története (Kalligram, 2006) könyvéből, bevezetés gyanánt.

"Elhatároztam, hogy nem edződöm tovább. Ugyanis nem lehet. Becsaptam magam, mondván, […] amiben élek, a legrosszabb ugyan, de legalább, most jön a becsapás, ébren tart. Rendre kijózanít, olyan pontra kényszerít, ahonnan ellátni mindenfelé, belátni a területet. Gyermekded szélsőségektől megszabadít, csekély dolgoknak is örülni tanít, nem hagy ellustulni, semmi elhalás, még legalább élek, noha állati büdös van, viszont túlzott meglepetés nem érhet, legföljebb még büdösebb lesz. Szinte kikényszeríti az öniróniát, veszélyes illúzióinkat, mint kamasz a pattanásait, kinyomkodjuk miatta. Fáj, de jól. Lehetőség arra, hogy a valóban lényeges dolgokkal való foglalatosságaimat ne halasszam el majdra, az úgynevezett társadalmi kérdések soha el nem rendezése utánra. Hogy meg is lehet kerülni a pocsolyát, nem kell föltétlenül kiinni és kitunkolni a továbbiakhoz.

[…]

Mégsem, kedves barátaim, ugyan már, mindez becsapás! Magam magam. Nem edződtem, hanem koptam. Kopás, nem erősödés, nem felkészül, viszont hülyébbé, az igaz, hogy válik az ember.

[…]

Elegem van belőlünk, most már innentől fogva olyan társaságban óhajtok élni, ez a világos népakarat, ahol pofa-alapállás van, egyáltalán nincs ez a rajcsúrozás. Zajártalom-mérés, jobb szagok, heves, barátságos egyet-nem-értés, komoly viták legvidámabb kérdésekről. Nyugodt alkotói légkör, megfelelő viszonyok az olimpikonok felkészítéséhez. Normális futballmérkőzések, normális sajt- és sajtóválaszték, európai dolog, fizetéssel. Ahol a lányok a kék harisnyát kultiválják, és naponta cserélnek bugyit. Urak vannak, mindenki úr, kivéve a hölgyeket."