Nevem Sem

Ma arra kényszerültem, hogy egy BKV-s hetibérletet vegyek. A jegyek és bérletek már szinte minden fajtáját kipróbáltam, de ilyenhez még nem volt szerencsém.

Kezdjük azzal, hogy a BKV olyan szép és logikus választékot kínál jegyekből és bérletekből! Öröm-bódottá, mindenki megtalálja a magának valót! Hogy a hülye turista még hetek után is csuromvizesen riad fel a rémálomból, amelyben a metró-szakaszátszállójegy nevű szörnyeteg felhasználási módját próbálja memorizálni, az mellékes. [Nota bene, legalább ezt megszüntették.] Hogy miért nem lehet egységes jegyárat kitalálni, arról fogalmam sincs. Hogy miért nem jó az nekünk, ami máshol faszául működik, arról sincs. Nem értem, na. Talán azért, mert Magyarország a kedvezmények országa, nálunk a teljesárú jegyek csak mutatóba vannak, hiszen úgyis mindenkinek van valami kedvezménye. [Sose felejtem el, amikor vasúti jegyet vettem egy hosszú utazásra, és a kedves pénztáros hölgy nem akarta elhinni, hogy semmilyen kedvezményem nincs. Szegény úgy szenvedett, mintha a saját pénzéről lett volna szó. Elgondolkodtam, hogy évente hány ilyen csodamókussal találkozhat, aki teljesárú jegyet vesz...]

Mi lenne, ha normalizálnánk a rendszert, és könnyen kalkulálható költségeket, valamint okos, automatákból megvehető jegyeket-bérleteket, feltölthető elektronikus kártyákat biztosítanánk? Álltam olyan bécsi jegykiadó automata előtt, ami pontosan kiszámolta a legolcsóbb jegyárat az adott állomásig, nem beszélve arról, hogy ott a napijegy huszonnégy órás, és négy jegy áráért megkapod. Londonban miért oldható meg, hogy a mágneskártyáról pont annyit vonjon le a rendszer a metróból való kilépéskor, amennyi a megtett távolságért jár? Nálunk, ha nem kérdezel rá a pénztárosnál, akkor hülye maradsz, és biztosan drágábban utazol. Miért kell ezt a csapdaszerű állapotot fenntartani?

Oké, a bérletek elvileg egyértelműbbek, ezért szeretjük őket, nincsen gond. Mondjuk ha valaki elmagyarázná, hogy a tök logikus harmincnapos bérlet mellé mi a reteknek kell egy havibérlet is azon kívül, hogy Mari néni megszokta, azért roppant hálás lennék. De ha már szóba került, ha egy havibérletre rá lehet vezetni, hogy meddig érvényes, akkor egy kétheti bérlet vásárlóját miért büntetjük azzal, hogy az érvényesség első napját ikszeljük be rajta? Miért kell teljesen máshogy kinéznie?

De igazából a hetijegyen képedtem el. Erre ugyanis az érvényesség első napján kívül egy adatot kell felvezetnem, méghozzá a nevemet. Arra is figyelmeztet az apró betűs rész, hogy ellenőrzéskor a személyazonosságomat arcképes igazolvánnyal kell bizonyítanom.

Na elmentek ti a náthás picsába.

Szerény véleményem szerint itt lepleződik le az egész rendszer pszichotikus hülyesége, a papírorientált, bürokrata, okmányfüggő, sorszámbuzi mánia, a rendőrállami reflex. Igazold magad, hogy csak te használod, meeeer... Mert mi baj lesz, tessék mondani? Miért az a rendszer célja, hogy a zállampolgár igazolható és bizonyítható és sorszámozott legyen? Miért nem az, hogy egy adott utas adott útja ki legyen fizetve?

Az elektronikus kártya is arcképes lesz? Vagy ha feltöltöm, az én ezresemből csak én utazhatok, a gyerek nem? Miért érdekli a BKV-t, hogy egy család hány bérletet vásárol, ha meg tudják oldani, hogy mindig más használja? Tegyük hozzá, nem túl életszerű helyzet, de miért tesszük lehetetlenné? Tessék megnyugtatni engem, hogy a BKV nem Budapest lélekszáma alapján kalkulálja a jegy- és bérletárakat, hanem a valódi utasszám alapján. Ha nem, akkor el van baszva, és lehet kezdeni előről az egészet.

Ha fenn akarjuk tartani a balkáni állapotot, akkor tessék legalább arra venni a fáradságot, hogy ezek a szar fecnik hasonlóak legyenek kinézetre és funkcióra egyaránt.

Ha meg nem, akkor tessék bevezetni a normalizált tarifarendszert, az intelligens jegy- és bérletkiadó terminálokat, pre-paid vagy pay as you go rendszert az arcképes-sorszámos-munkásőrös helyett, elektronikus kártyával. És tessék lehetetlenné tenni a bliccelést, mert meg lehet csinálni, csak akarni kell. Kell hozzá sok új szabály, kell hozzá néhány kemény intézkedés, de sorszám és arckép nem kell hozzá.

És a nevem sem.