Mitró jeszty update

Asszem, már megint túl engedékeny és jóindulatú voltam a metrófelújítást illető kritikámmal. Mindig elkövetem ezt a hibát, aztán meg csak kamillázom, hogy a balkáni sötétség milyen kifinomult meglepetéseket képes okozni.

A hét első esős napján az emlegetett Örs vezér téri végállomáson siettem keresztül, saját bőrömön is tapasztalva, hogy mennyire rátapintottam a lényegre. Az eső szép csendesen hullt az üres vastraverzek között a műmárványra. Az eső ellen jelenleg két védekezési lehetőséget kínál a cég: hozol esernyőt, baszod, illetve behúzódhatsz a központi tartópillér alá, amely ötletszerűen hol szélesebb, hol keskenyebb védelmet nyújt. Nyújtana, ha nem lenne tele rosszarcú ellenőrökkel, akik nyakukat a vizes gallérba húzva úgy nagyjából szarnak az egész melóra.

Sietsz a lucskos állomáson keresztül, és ekkor veszed csak észre, hogy a padló fekete kővel kirakott része (dizájn, érted) úgy csúszik, mint a szappanos takony. Ezt melyik nagytudású álmodta ide? Melyik címeres ökör hagyta jóvá? Melyik tarhás szarházi szerezte be? Már a gyártót is szívesen végigcsúsztatnám egy ilyenből kirakott lejtőn, ami egy sünökkel teli konténerbe vezet, aztán küzdjön az életéért, mint malac a jégen.

Na, valamelyik eszes, aki a fotoszintézisnél azért eggyel magasabb szinten működik, rájöhetett, hogy ez így nem lesz jó, még valaki felteszi ezeket a kellemetlen kérdéseket. Ezért másnap olyan látvány fogadott, amit nem felejtek el, amíg élek.

Megyek be a bal oldali kapun, szerelvény egyelőre sehol. Tömeg még nincs, úgy harminc ember várakozik a nedves peronon. Közeledik a metró, kiderül, hogy a jobb vágányra fog beállni. A bal oldalon ácsorgó emberek megindulnak a jobb oldal felé, de látom, hogy egyikük-másikuk tétovázik. Amikor odaérek, kiderül, hogy egy szalagkordonnal véges-végig lezárták az központi tartópillér alatti összes átjárót. Az emberek természetesen némi tétovázás után átbújnak a szalag alatt, vagy átlépik azt, hogy a három méterre lévő metóba szállhassanak.

Én is így teszek, közben pedig megállapítom, hogy az az atomfizikus, aki ezt kitalálta, tényleg úgy képzelte, hogy a hülye utas az állomás bejáratánál peront választ, aztán onnantól lehet fogadásokat kötni, hogy hová érkezik a következő metró. Játszhatjuk úgy is, hogy a fekete kőre lépni szabálytalan, az gyilkos kő, ez az Indiana Jones-féle módszer, és lassan kell becserkészni a szerelvényt, lólépésben, különben összedől az egész. Látványosabb a Jevgenyij Plushenko-féle módszer, amikor a kövön csúszni kötelező, csak a szalagnál kell ugrani, lehetőleg tripla Lutzot, formai hibákért külön jegyet kell lyukasztani.

A szalag célja valószínűleg az volt, hogy a gyilkos fekete kőre ne léphessen a kedves utas. Hogy arra a kurva kőre viszont muszáj rálépni, azon már nem gondolkodott a drága ember, aki így bizonyára megkapja a havi prémiumát, cserébe viszont biztos, hogy nem a Tudományos Akadémia fogja eltemetni.