Egyszerű

Egyszerűnek kell felfognia a világot; ha nem ezt tenné, elkezdhetne félni tőle.

Első szavával elárulja magát: amikor egyszerűséget mond, primitívséget ért. Csak a legelső gondolatnak vagy érzelemnek hisz, és különösen örül, ha ez a legtöbbször a kitinkeménységű, végletes elkeseredés mögül kiszivárgó nyers harag, vagy önző érdek. Ha megpróbálod meggyőzni az ellenkezőjéről, a széttárja a kezét, és a világra hárítja a felelősséget. Nem ő tehet arról, hogy a világ ilyen.

Olyannyira bonyolultan hazudik, hogy kénytelen egyszerűnek látnia magát; ha nem ezt tenné, megőrülne.

A szexről magabiztosan beszél, a fajfenntartási ösztönnel magyarázza. A legalapvetőbb örömökre sem tud cinizmus nélkül gondolni. Megcsúfolja saját vágyát és akaratát, hogy helyükbe valami tőle független, eszelős ösztönt helyezve bebizonyítsa magának, hogy világnézete helytálló.

Fél a világ bonyolultságától, melyhez képest silány elmélete egy homokszem csupán.

Becsüli az őszinteséget, mondja, de semmit nem tekint őszintének, ami nem egy mondatból, vagy indulatszóból áll. Azt sugallja, hogy csak a műveletlen lehet őszinte. [Nem is sejti, mekkora kulturális hagyománya van ennek a csalódott romantikus elképzelésnek a műveltség tiszta lélekre tett kárhozatos hatásáról... A műveltségnek egy haszna biztosan van: esélyt kapsz arra, hogy valóban saját gondolataid legyenek.] Nem lehet őszinte az, aki kedves, udvarias, belátó és tapintatos; nincs szándék, ami nem egy érdek mentén szerveződik. Csoda nincsen. Akkor boldog, ha valakit rajtakap a primer indulata kifejezésén.

Imádja a magánügyeket, de nem hisz az intimitásban.

Ideig-óráig elhitetheti bárkivel, hogy tapintatos, intelligens és őszinte. Ennyi hatalom mindenképpen megadatott neki. „Avval, hogy mennyire okos, egy ideig leplezni tudja, hogy mennyire buta.” Napi működése, mondatai és gesztusai e jól bejáratott és sokszor kipróbált átverés köré szerveződnek, abból indulnak ki és azt támogatják. Ügyeske. Eldolgozgat egy homokváron, sok-sok éve simítgatja az oldalait. Büszkén, ugyanakkor határtalanul szerényen beszél e nagy munkáról. Általában udvariasan végighallgatják. De már senkit nem érdekel a játszótér.

Évek óta ugyanolyan. Mesterségesen megállította az időt a hazugság segítségével. Az örökkévalóság keresztény ígérete kétségtelenül megvalósulhat akár itt a földön is: íme a példa. Szépen berendezett, visszafogott ízléssel felcicomázott pokol. Csak az övé. Büszkeség tölti el, ha szörnyű szenvedéseire gondol, melyeket átélt ebben a függönykés kínzókamrában. Úgy érzi, áldozatot hozott. Egy dolog zavarja csak: nem talált még senkit, aki köszönetet mondott volna neki ezért.

Adni akar, adni, önzetlenül és önfeláldozóan, folyamatos készenlétben várja a pillanatot, amikor valakit boldoggá tehet. Mások, akik figyelik küzdelmeit, nem értik, miért akar mindenáron boldogtalanná tenni valakit.

A testét folyamatosan mérgezik a gondolatai. Titokban a kezedet simogatja, nyilvánvaló vággyal és szeretetéhséggel, miközben durva és aljas sértéseket beszél. Tudva-tudattalan, mindenkivel meg akarja ismertetni az egyetlen érzést, amit igazán ismer. Azt akarja, hogy szenvedj, hogy utána megvigasztalhasson. Jó anya akar lenni, okosan mosolyogva figyelni a vergődő gyereket, örülve, hogy ő már nem hisztizik soha többé. Akkor igazán elégedett, amikor visszakap valamit az aljasságból, amit sikerült átadnia. Úgy érzi, helyreállt a rend, ismét bebizonyosodott, hogy senki sem jobb nála.